a földrajzi wikiháború, avagy egy "valódi oroszlánról"

Mint aki hosszabb időt töltött el Itáliában, Firenzében (Dante, Petrarca, Giotto és más szellemóriások városában) szembesülhettem a hihetetlen kulturális és művészeti gazdagsággal, de az ugyancsak hihetetlenül véres és brutális eseményekben gazdag itáliai történelemmel is. Viszont milyen kontrasztos ezzel például az, hogy a szomszédos Svájcban a kakukkos óra volt a leginkább említésre méltó vívmány, amivel ők hozzájárultak az emberiség kultúrtörténetéhez. A kényelemben, biztonságban telt évszázadok nem hatottak ösztönzőleg a katartikus művészeti alkotások megszületésére, legfeljebb a svájci trezorokban történő biztonságos tárolásukra.

A konfliktusok, cselszövések, véres háborúk és az emberi szenvedés hihetetlenül megtermékenyítő az emberiség kultúrájára, a művészetekre: zenére, irodalomra, vagy akár csak a kommersz filmek kultúrájára is. A jelen bejegyzést azt követően tettem, hogy ma a fiammal együtt megnéztük Ridley Scott Robin Hood-ját. A film eseményei a 12. század végi Angliában játszódnak, az eredeti történet erős átalakításával. A film központi gondolata egy kard markolatára írva jelenik meg: "Lázadjatok, míg a birkákból oroszlánok nem lesznek!" Az oroszlán ebben az esetben (is) az elnyomó hatalommal szembeszálló bátorság allegóriája.

Gondolom sokunkkal megesik, hogy apró-cseprő bosszúságok érnek bennünket, amelyek akkor nagyon jelentősnek tűnnek, de aztán gyorsan el is halványulnak. A minap a wikipedián ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Pap_Norbert ) olvasható, rólam szóló életrajzi ismertetést lejárató célzatú támadás érte. Az illető elkövető Echtelion névre hallgat: aki Gyűrűk Ura rajongó, szereti a szójátékokat (echte lion= valódi oroszlán) tájékozott az Intézet életét illető személyzeti ügyekben, ismeri pályám kisebb-nagyobb kisiklásait, érdeklődik a katonai kérdések iránt, Dél-Afrika és a német nyelvvel kapcsolatos témák iránt. Profilja alapján valószínűsíthetőleg egy intézeti kollégánkról van szó. Fura módon az egyetem rektora hívta fel a figyelmemet a támadásra és hívott fel arra is, hogy határolódjak el az esettől, mint ami nem vet túl jó fényt az intézményre. Én erre persze írtam egy körlevelet az egyetemen, amiben "elhatárolódtam". Egy sajátos következménye lett persze a dolognak: a wiki-s oldalamon elkezdtek özönleni a látogatók és teljesen ismeretlen egyetemi kollégáktól kaptam szolidaritási megnyilvánulásokat, ami miatt már önmagában is nagyon hálás vagyok!

Na szóval, hogy visszatérjek itt a kultúrához, meg az emberi természethez fűződő gondolatmenetemhez, nem volt ez egy véres háború. Először persze az ember megütközik, de minél tovább gondolkozik, annál komikusabbnak tartja az történetet, főleg hogy az illető lelepleződött. Szóval vártam kb. egy hónapot, hogy hátha odajön hozzám és azt mondja, "Figyelj! Ne haragudj, ez egy hülye vicc volt. Ha legközelebb bajom van veled, meghívlak egy sörre és megbeszéljük." Nem így lett, úgyhogy a földrajzi intézeti wikiháborúból az emberiség "kultúrkincsei" körét gyarapító eme blogbejegyzés lett. Az emberi hősiességről vagy a gonoszságról, a nagyszabású bűnökről olyan művek születtek a megfelelő körülmények között, mint Dante Divina Commedia-ja, amit számüzetésben írt. A középszerű sunyiságról viszont nem írnak mesterműveket, legfeljebb egy blogban emlékeznek meg róla.
Manapság így derül ki az "igazi oroszlánokról", hogy csak gyáva birkák.