2010. december 19., vasárnap
2010. szeptember 14., kedd
2010. augusztus 31., kedd
2010. július 19., hétfő
megszületett
Ma éjjel, 1.50-kor, megszületett a fiam, Pap Dániel Márk. 52 cm, 3,49 kg. Egészséges, mindene megvan, nagyon szép. Nagyon örülünk!
2010. július 18., vasárnap
Geográfia - 2010 -Pécs november 4-6
Kedves Olvasók!
Csak tájékoztatásul: meghaladja már a 340-et az eddig a konferenciára jelentkezettek száma és mintegy 10
országból várunk vendégeket. A Programszervező Bizottság összeült és megállapodtunk a plenáris
előadások témájáról, továbbá az előadók felkérése is (egy-két kivételtől eltekintve) megtörtént. A
szekciók kialakítása és a szekcióelnökök felkérésén dolgozunk jelenleg. A Geo-off programok közül
az "iszlám" és a "Pécs underground" vonzza a legtöbb érdeklődőt. A boros programon belül a villányi
pincék a legnépszerűbbek. (http://www.foldrajzikonf2010.pte.hu/ )
Javasoljuk mindenkinek, aki még nem foglalt szállást, hogy tegye meg! Az általunk előfoglalt szálloda a
Laterum egyelőre még rendelkezik szabad ágyakkal, de akár más szállásokon is, de a párhuzamosan
zajló rendezvények miatt (pl. lesz egy óriási kardiológus kongresszus is a városban akkor + a Balkán
Világzenei Fesztivál) fogynak a szálláshelyek.
Valósznű, hogy minden idők legnagyobb létszámú földrajzi kongresszusa lesz 2010. november 4-6-án.
Mindent megteszünk, hogy a szervezés megfeleljen a magas elvárásoknak.
Csak tájékoztatásul: meghaladja már a 340-et az eddig a konferenciára jelentkezettek száma és mintegy 10
országból várunk vendégeket. A Programszervező Bizottság összeült és megállapodtunk a plenáris
előadások témájáról, továbbá az előadók felkérése is (egy-két kivételtől eltekintve) megtörtént. A
szekciók kialakítása és a szekcióelnökök felkérésén dolgozunk jelenleg. A Geo-off programok közül
az "iszlám" és a "Pécs underground" vonzza a legtöbb érdeklődőt. A boros programon belül a villányi
pincék a legnépszerűbbek. (http://www.foldrajzikonf2010.pte.hu/ )
Javasoljuk mindenkinek, aki még nem foglalt szállást, hogy tegye meg! Az általunk előfoglalt szálloda a
Laterum egyelőre még rendelkezik szabad ágyakkal, de akár más szállásokon is, de a párhuzamosan
zajló rendezvények miatt (pl. lesz egy óriási kardiológus kongresszus is a városban akkor + a Balkán
Világzenei Fesztivál) fogynak a szálláshelyek.
Valósznű, hogy minden idők legnagyobb létszámú földrajzi kongresszusa lesz 2010. november 4-6-án.
Mindent megteszünk, hogy a szervezés megfeleljen a magas elvárásoknak.
2010. június 19., szombat
A horvát EU-csatlakozás, a Nyugat-Balkán és Pécs
A Pécsi Tudományegyetemen, Pécs városában dolgozó közéleti személyiségek, egyetemi oktatók és kutatók összefogásával egy olyan kezdeményezés indult útnak az elmúlt hónapokban, melynek javaslatai kedvező visszahangra találtak a felálló magyar polgári kormányzat berkeiben is. Ennek az összefogásnak az eredményeképpen egy Társaságot hoztunk létre, mely a kezdeményezés hátterét adja, a szükséges intellektuális erőforrásokat és a társadalmi támogatást biztosíthatja.
2010 Pécs számára az EKF éve, 2011 pedig a magyar európai uniós elnökség éve lesz. Magyarország számára és azon belül Pécs városának különösen is fontos, hogy az uniós elnökség időszakában Horvátország a csatlakozásig hátralévő utat, vagy annak nagy részét megtegye. Ugyanilyen fontos, hogy a Nyugat-Balkán államai számára európai perspektíva nyíljon és hogy ennek kialakításában Pécs szerepet vállaljon. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szerbia népei számára sem fogadható el más út, mint az európai integrációé, ugyanis az alternatíva egy olyan helyzet, mely sem nekik, sem pedig nekünk nem kedvező. Éppen ezért az Európa Kulturális Fővárosa program hátralévő fél évében, az uniós elnökségig hátralévő 6 hónapban azon kívánunk dolgozni, hogy a magyar elnökség idején megfelelő ismeretekkel, eszközökkel és elképzelésekkel rendelkezzünk ezen céljaink elérésére.
Nem elhanyagolható jelentősége lesz annak, hogy Barroso úr, az Európai Bizottság Elnöke októberben városunkba látogat, hiszen ez már nem csupán az EKF-nek, hanem a tágabb térségnek is, a rövidesen induló EU-elnökségi ciklusnak is szól. Éppen ezért meghatároztunk egy menetrendet, mely a közös munka szakaszaiból, eseményekből (rendezvényekből) és a kooperáció kereteiből áll. Az idei év hátralévő hat hónapjában kemény munkával egy sor projektet dolgozunk ki, melyet az európai uniós elnökségre készülő magyar kormányzat számára javaslatként megfogalmazunk. Ebbe az együttműködésbe, melynek Pécs városa a központja, be kívánunk vonni néhány más magyar várost is, az érintett magyar megyéket, továbbá horvát partnereket. Szoros együttműködésben fogunk dolgozni a magyar kormánnyal, különösen pedig a külügyi vezetéssel. Ahhoz, hogy a magyar EU-elnökség sikeres legyen, Pécs pedig azon az úton, amelyen az EKF-el elindult tovább tudjon haladni, ki kell alakítani azokat a funkcióit, melynek révén Horvátországban és a Nyugat-Balkánon betölthesse nagytérségi szerepét. Ennek záloga lehet ez a kezdeményezés és ez a program.
2010 Pécs számára az EKF éve, 2011 pedig a magyar európai uniós elnökség éve lesz. Magyarország számára és azon belül Pécs városának különösen is fontos, hogy az uniós elnökség időszakában Horvátország a csatlakozásig hátralévő utat, vagy annak nagy részét megtegye. Ugyanilyen fontos, hogy a Nyugat-Balkán államai számára európai perspektíva nyíljon és hogy ennek kialakításában Pécs szerepet vállaljon. Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szerbia népei számára sem fogadható el más út, mint az európai integrációé, ugyanis az alternatíva egy olyan helyzet, mely sem nekik, sem pedig nekünk nem kedvező. Éppen ezért az Európa Kulturális Fővárosa program hátralévő fél évében, az uniós elnökségig hátralévő 6 hónapban azon kívánunk dolgozni, hogy a magyar elnökség idején megfelelő ismeretekkel, eszközökkel és elképzelésekkel rendelkezzünk ezen céljaink elérésére.
Nem elhanyagolható jelentősége lesz annak, hogy Barroso úr, az Európai Bizottság Elnöke októberben városunkba látogat, hiszen ez már nem csupán az EKF-nek, hanem a tágabb térségnek is, a rövidesen induló EU-elnökségi ciklusnak is szól. Éppen ezért meghatároztunk egy menetrendet, mely a közös munka szakaszaiból, eseményekből (rendezvényekből) és a kooperáció kereteiből áll. Az idei év hátralévő hat hónapjában kemény munkával egy sor projektet dolgozunk ki, melyet az európai uniós elnökségre készülő magyar kormányzat számára javaslatként megfogalmazunk. Ebbe az együttműködésbe, melynek Pécs városa a központja, be kívánunk vonni néhány más magyar várost is, az érintett magyar megyéket, továbbá horvát partnereket. Szoros együttműködésben fogunk dolgozni a magyar kormánnyal, különösen pedig a külügyi vezetéssel. Ahhoz, hogy a magyar EU-elnökség sikeres legyen, Pécs pedig azon az úton, amelyen az EKF-el elindult tovább tudjon haladni, ki kell alakítani azokat a funkcióit, melynek révén Horvátországban és a Nyugat-Balkánon betölthesse nagytérségi szerepét. Ennek záloga lehet ez a kezdeményezés és ez a program.
2010. május 22., szombat
hány angyal fér el egy tű hegyén?
Az egyetemi szférát az elmúlt két évtizedben elkerülte a mélyreható változások szele. Nem kellett szembenéznie sem a magyar társadalom megrendelői elvárásaival, sem pedig a minket körülvevő világ alapvető változásaival. Az egyetemi vezetők ugyanazokkal az attitűdökkel, és ugyanazzal a "professzionalizmussal" próbálják intézményeiket vezetni, mint a rendszerváltozás időszakában. Az ún. reformokat (pl. Bologna-reform) a lehető legkisebb rossz elvén kezelték (ha nagyon muszáj megcsináljuk, a kereteket átnevezzük, de tartalmilag a lehető legkevesebbet változtatunk, a szakmapolitikai status quo-t pedig nem érintjük). Így jutottunk el oda, hogy a hol innen, hol pedig onnan toldozgatott felsőoktatás épületében mára már elviselhetetlen feszültségek alakultak ki. Az alábbiakban pár olyan kérdést járok körül, amiről ma különösen sok szó esik a közbeszédben.
Elitképzés: Az egykori elitképzők megteltek a normatív finanszírozás következtében óriásira duzzadt létszámú, a képzési követelményeknek megfelelni intellektuálisan nem tudó, jövőkép híján pedig nem is akaró hallgatókkal. Így ma az egyetemek óriási szociális intézményként kezelik a munkaerőpiaci kilátástalanságtól fenyegetett magyar családok és gyermekeik problémáit. A tömegképzést finnyákoló egyetemi oktatók bérüket egyfajta szociális tevékenységért kapják. A kérdés az az, hogy vajon képesek lennének-e arra, hogy a tömegképzés keretein kívül megéljenek? A rövid válaszom: sokuk esetében nem hiszem.
A "mindenkinek lehet diplomája" nevű logisztikai innovációt sokfelé kitalálták, ha nemis mindenhol csinálták azt jól. Egyik-másik egyetem nagyra növekedésében komoly szerepet játszott, és az elmúlt években alig volt egyetemi vezetés, ami ennek farvizén ne próbált volna problémáin könnyíteni. Az extenzív növekedés erőltetése, egy sor másik ragadozónak a vadászterületen való megjelenése adta, hogy a stratégiai túlterjeszkedés, a nemzetközi dimenziókban aligha versenyképes termékek értékesítésére való mindenáron való törekvés elkerülhetetlenül vezetett el a visszaeséshez, a hibákhoz, a dezintegrációhoz. Elveszett az érték felismerésének a képessége és innen nagyon nehéz lesz visszakapaszkodni a minőségi képzés standardjaihoz.
Kutatoegyetem: A fentebb vázoltak szerint, ha nem is szakmapolitikai megfontolások, vagy piaci igények motiválták a képzési rendszer alakítását, de a társadalmi igényt a szociális megfontolások kapcsán a működési, beiskolázási környezet közvetítette az oktatási területen. A kutatás esetében viszont nincs erről szó. A magyar K+F ráfordítások kapcsán általában arról hallunk híreket, hogy mennyivel maradunk el az EU átlagától, illetve a minimálisan kívánatostól. Az egyetemeken belül ugyanakkor a minőségbiztosítási szemlélet terjedésével egyre nő a feszültség, szükségessé vált megmérni kinek-kinek a teljesítményét. De mi a teljesítmény? Bölcsésznek a könyv, műszakinak a találmány, társadalomkutatónak a szakcikk? Orvosnak, természettudósnak az impakt faktor? Ez lenne a válasz? Hogyan lehet a teljesítményeket összemérni?
Nemrég olvastam egy keserű, de szellemes cikket arról (Népszabadság: A közhaszontalanság akadémiája), hogy vannak a hasznos és vannak a haszontalan kutatások. Úgy vélem, ma Magyarországon egy sor stratégiai területen haszontalan kutatásokat folytatnak. Mély meggyőződésem, hogy a kutató egyéni kutatási szabadsága nem lehet alapja a koncepciótlan, az erőforrásokat eltékozló, pazarló kutatáspolitikának.
A kutatásban is szükség van megrendelőre. Az alkalmazott kutatásoknál, kísérleti fejlesztéseknél ez világos, hiszen van, aki fizet érte. Az alapkutatásoknál, ami egy egyetem kutatási tevékenységének a döntő többsége, ez a megrendelő az adófizető polgár, és joggal várhatná el, hogy számára a kutatás még ha áttételesen, vagy távlatosan is, de haszonnal járjon. De ki közvetítse a társadalmi igényt? Ez ma Magyarországon az egyetemi, kari autonómia miatt nem működik jól.
A pályázatok esetében legalább van egy szerződés és mögötte a kutatási terv, de a felsőoktató-kutató munkaidejében folyamatosan köteles kutatni, erre viszont nincs szabályozás. Az egyéni hobbikutatásokból, vagy a scientometriai bűvészkedésekből nem lesz számottevő új eredmény, legfeljebb egyéni karrier. Az öncélú kutatások, egyéni ambíciók nem vezetnek el egy valódi kutatóegyetemi léthez, és ez nem csak azok esetében igaz, akik, mint a PTE is, lemaradtak a listáról, hanem a címet megkapó, de a valós célt betölteni képtelen nyertesek körére is.
A cél, illetve koncepció nélkül sodródó, amatőr vezetésű (ami itt a professzionális ellentéte) egyetemek a külföldi ösztöndíjas tartózkodás alatt látott "fejlett" nyugati mintákhoz próbálnak igazodni. A megrendelői igényeket így nem a bérünket fizető magyar társadalom, hanem az angolszász dominanciájú szerkesztőbizottságok szabják meg a kutatási tematika alakításával. Így viszont a társadalmi-gazdasági haszon is a nyugati világban jelentkezik, ahol a hasznosító struktúrák, a "megrendelők" élnek.
Számonkérhető tudománypolitikai koncepcó híján a kutatásszervezés szakmai, tartalmi ellenőrzése sem valósítható meg egzaktan (legfeljebb a számszaki). A tudományos megaprojektek sivatagi katedrálisokként emelkednek ki környezetükből. Nincs senki, aki megmondaná, hogy miként is kelljen ezeket kialakítani, hiszen nincs tulaj, vagy az azt képviselő tervező, aki odaállna és azt mondaná: ez itt nem OK, bontsátok vissza itt meg itt. A kőműves pedig nem a visszabontásban érdekelt, hanem hogy mielőbb, minél jobban megfizetve elkészüljön az épület. Így a hibák, az átadás utáni omlások, a funkciótlanság, a fenntarthatatlanság, a kifűthetetlenség ... mindennapossá váltak napjaink új tudományos fejlesztéseinél.
A társadalom pedig miképpen viszonyul ehhez? Valahogy úgy, ahogy a középkori átlagember azokhoz a skolasztikus vitákhoz, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén? Körülbelül annyira érti, és annyira is érdekli. Az igazi kérdés, hogy mennyi ideig hajlandó, vagy képes még finanszírozni tovább ezeket az adójából?
Ma ugyanis ez a gond. A pénzügyi válság miatt megroskadt állam már nem képes finanszírozni az eddigi módon a felsőoktatási intézményeket. A szociális funkciójukra szükség van, a társadalom továbbra is kinyilvánítja az igényét rá, de azt jóval kevesebből is lehet biztosítani. A kutatásokra ugyanakkor nincs, hiszen nem látja senki, hogy mikor és hogyan lesz ebből műszaki fejlődés, üzleti siker, jól fizetett munkahely. Meddig lehet a %-okkal dobálózni, hogy mennyivel többet kellene befektetni ebbe az "ágazatba", hogy a nagy áttörés bekövetkezzen? Szerintem már nem sokáig. Nem kell specialistának lenni ahhoz, hogy belássuk, ha a magyar kutatók a világszínvonal követése szlogen alatt olyan műszaki-tudományos problémákat oldanak meg, amelyek a fejlett ipari országoknak a gazdasági fejlődését szolgálják, az nem szolgálja a magyar gazdasági érdekeket. Ami persze felveti az egész szektor fenntarthatóságát, hiszen kutatás nélkül eleve nincs felsőoktatás sem ...
Hogy mire volna szükség? Egy olyan konzisztens felsőoktatási politikára, mely világos és egyértelmű követelményeket támaszt, és amely következményeket helyez kilátásba a céloktól való eltérés esetében. Egy olyan stratégiára, melynek nem az az alapja, hogy a kialakult szakmapolitikai status quo-t védje. Olyanra, amely a társadalom és a gazdaság valós igényeiből vezeti le a feladatokat és nem az motiválja, hogy az angolszász tudományosság, vagy az EU bürokrácia mit tart fontosnak és prioritásnak. Olyanra, amely nem úgy kíván "világszínvonalú" lenni, hogy negligálja a magyar tudományos nyelvet és a hazai tudományos fórumokat azzal, hogy amit itthon csinálunk az evidens módon nem lehet korszerű. Olyanra, amely nem engedi azt, hogy a magyar felsőoktatási intézményeket csak ugródeszkának tekintsék egyes kutatók a jól fizető külföldi intézményekben kínálkozó állások, kutatóhelyek elnyerésére. Olyanra, amely szerint a megrendelők mi vagyunk.
Elitképzés: Az egykori elitképzők megteltek a normatív finanszírozás következtében óriásira duzzadt létszámú, a képzési követelményeknek megfelelni intellektuálisan nem tudó, jövőkép híján pedig nem is akaró hallgatókkal. Így ma az egyetemek óriási szociális intézményként kezelik a munkaerőpiaci kilátástalanságtól fenyegetett magyar családok és gyermekeik problémáit. A tömegképzést finnyákoló egyetemi oktatók bérüket egyfajta szociális tevékenységért kapják. A kérdés az az, hogy vajon képesek lennének-e arra, hogy a tömegképzés keretein kívül megéljenek? A rövid válaszom: sokuk esetében nem hiszem.
A "mindenkinek lehet diplomája" nevű logisztikai innovációt sokfelé kitalálták, ha nemis mindenhol csinálták azt jól. Egyik-másik egyetem nagyra növekedésében komoly szerepet játszott, és az elmúlt években alig volt egyetemi vezetés, ami ennek farvizén ne próbált volna problémáin könnyíteni. Az extenzív növekedés erőltetése, egy sor másik ragadozónak a vadászterületen való megjelenése adta, hogy a stratégiai túlterjeszkedés, a nemzetközi dimenziókban aligha versenyképes termékek értékesítésére való mindenáron való törekvés elkerülhetetlenül vezetett el a visszaeséshez, a hibákhoz, a dezintegrációhoz. Elveszett az érték felismerésének a képessége és innen nagyon nehéz lesz visszakapaszkodni a minőségi képzés standardjaihoz.
Kutatoegyetem: A fentebb vázoltak szerint, ha nem is szakmapolitikai megfontolások, vagy piaci igények motiválták a képzési rendszer alakítását, de a társadalmi igényt a szociális megfontolások kapcsán a működési, beiskolázási környezet közvetítette az oktatási területen. A kutatás esetében viszont nincs erről szó. A magyar K+F ráfordítások kapcsán általában arról hallunk híreket, hogy mennyivel maradunk el az EU átlagától, illetve a minimálisan kívánatostól. Az egyetemeken belül ugyanakkor a minőségbiztosítási szemlélet terjedésével egyre nő a feszültség, szükségessé vált megmérni kinek-kinek a teljesítményét. De mi a teljesítmény? Bölcsésznek a könyv, műszakinak a találmány, társadalomkutatónak a szakcikk? Orvosnak, természettudósnak az impakt faktor? Ez lenne a válasz? Hogyan lehet a teljesítményeket összemérni?
Nemrég olvastam egy keserű, de szellemes cikket arról (Népszabadság: A közhaszontalanság akadémiája), hogy vannak a hasznos és vannak a haszontalan kutatások. Úgy vélem, ma Magyarországon egy sor stratégiai területen haszontalan kutatásokat folytatnak. Mély meggyőződésem, hogy a kutató egyéni kutatási szabadsága nem lehet alapja a koncepciótlan, az erőforrásokat eltékozló, pazarló kutatáspolitikának.
A kutatásban is szükség van megrendelőre. Az alkalmazott kutatásoknál, kísérleti fejlesztéseknél ez világos, hiszen van, aki fizet érte. Az alapkutatásoknál, ami egy egyetem kutatási tevékenységének a döntő többsége, ez a megrendelő az adófizető polgár, és joggal várhatná el, hogy számára a kutatás még ha áttételesen, vagy távlatosan is, de haszonnal járjon. De ki közvetítse a társadalmi igényt? Ez ma Magyarországon az egyetemi, kari autonómia miatt nem működik jól.
A pályázatok esetében legalább van egy szerződés és mögötte a kutatási terv, de a felsőoktató-kutató munkaidejében folyamatosan köteles kutatni, erre viszont nincs szabályozás. Az egyéni hobbikutatásokból, vagy a scientometriai bűvészkedésekből nem lesz számottevő új eredmény, legfeljebb egyéni karrier. Az öncélú kutatások, egyéni ambíciók nem vezetnek el egy valódi kutatóegyetemi léthez, és ez nem csak azok esetében igaz, akik, mint a PTE is, lemaradtak a listáról, hanem a címet megkapó, de a valós célt betölteni képtelen nyertesek körére is.
A cél, illetve koncepció nélkül sodródó, amatőr vezetésű (ami itt a professzionális ellentéte) egyetemek a külföldi ösztöndíjas tartózkodás alatt látott "fejlett" nyugati mintákhoz próbálnak igazodni. A megrendelői igényeket így nem a bérünket fizető magyar társadalom, hanem az angolszász dominanciájú szerkesztőbizottságok szabják meg a kutatási tematika alakításával. Így viszont a társadalmi-gazdasági haszon is a nyugati világban jelentkezik, ahol a hasznosító struktúrák, a "megrendelők" élnek.
Számonkérhető tudománypolitikai koncepcó híján a kutatásszervezés szakmai, tartalmi ellenőrzése sem valósítható meg egzaktan (legfeljebb a számszaki). A tudományos megaprojektek sivatagi katedrálisokként emelkednek ki környezetükből. Nincs senki, aki megmondaná, hogy miként is kelljen ezeket kialakítani, hiszen nincs tulaj, vagy az azt képviselő tervező, aki odaállna és azt mondaná: ez itt nem OK, bontsátok vissza itt meg itt. A kőműves pedig nem a visszabontásban érdekelt, hanem hogy mielőbb, minél jobban megfizetve elkészüljön az épület. Így a hibák, az átadás utáni omlások, a funkciótlanság, a fenntarthatatlanság, a kifűthetetlenség ... mindennapossá váltak napjaink új tudományos fejlesztéseinél.
A társadalom pedig miképpen viszonyul ehhez? Valahogy úgy, ahogy a középkori átlagember azokhoz a skolasztikus vitákhoz, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén? Körülbelül annyira érti, és annyira is érdekli. Az igazi kérdés, hogy mennyi ideig hajlandó, vagy képes még finanszírozni tovább ezeket az adójából?
Ma ugyanis ez a gond. A pénzügyi válság miatt megroskadt állam már nem képes finanszírozni az eddigi módon a felsőoktatási intézményeket. A szociális funkciójukra szükség van, a társadalom továbbra is kinyilvánítja az igényét rá, de azt jóval kevesebből is lehet biztosítani. A kutatásokra ugyanakkor nincs, hiszen nem látja senki, hogy mikor és hogyan lesz ebből műszaki fejlődés, üzleti siker, jól fizetett munkahely. Meddig lehet a %-okkal dobálózni, hogy mennyivel többet kellene befektetni ebbe az "ágazatba", hogy a nagy áttörés bekövetkezzen? Szerintem már nem sokáig. Nem kell specialistának lenni ahhoz, hogy belássuk, ha a magyar kutatók a világszínvonal követése szlogen alatt olyan műszaki-tudományos problémákat oldanak meg, amelyek a fejlett ipari országoknak a gazdasági fejlődését szolgálják, az nem szolgálja a magyar gazdasági érdekeket. Ami persze felveti az egész szektor fenntarthatóságát, hiszen kutatás nélkül eleve nincs felsőoktatás sem ...
Hogy mire volna szükség? Egy olyan konzisztens felsőoktatási politikára, mely világos és egyértelmű követelményeket támaszt, és amely következményeket helyez kilátásba a céloktól való eltérés esetében. Egy olyan stratégiára, melynek nem az az alapja, hogy a kialakult szakmapolitikai status quo-t védje. Olyanra, amely a társadalom és a gazdaság valós igényeiből vezeti le a feladatokat és nem az motiválja, hogy az angolszász tudományosság, vagy az EU bürokrácia mit tart fontosnak és prioritásnak. Olyanra, amely nem úgy kíván "világszínvonalú" lenni, hogy negligálja a magyar tudományos nyelvet és a hazai tudományos fórumokat azzal, hogy amit itthon csinálunk az evidens módon nem lehet korszerű. Olyanra, amely nem engedi azt, hogy a magyar felsőoktatási intézményeket csak ugródeszkának tekintsék egyes kutatók a jól fizető külföldi intézményekben kínálkozó állások, kutatóhelyek elnyerésére. Olyanra, amely szerint a megrendelők mi vagyunk.
2010. május 16., vasárnap
a földrajzi wikiháború, avagy egy "valódi oroszlánról"
Mint aki hosszabb időt töltött el Itáliában, Firenzében (Dante, Petrarca, Giotto és más szellemóriások városában) szembesülhettem a hihetetlen kulturális és művészeti gazdagsággal, de az ugyancsak hihetetlenül véres és brutális eseményekben gazdag itáliai történelemmel is. Viszont milyen kontrasztos ezzel például az, hogy a szomszédos Svájcban a kakukkos óra volt a leginkább említésre méltó vívmány, amivel ők hozzájárultak az emberiség kultúrtörténetéhez. A kényelemben, biztonságban telt évszázadok nem hatottak ösztönzőleg a katartikus művészeti alkotások megszületésére, legfeljebb a svájci trezorokban történő biztonságos tárolásukra.
A konfliktusok, cselszövések, véres háborúk és az emberi szenvedés hihetetlenül megtermékenyítő az emberiség kultúrájára, a művészetekre: zenére, irodalomra, vagy akár csak a kommersz filmek kultúrájára is. A jelen bejegyzést azt követően tettem, hogy ma a fiammal együtt megnéztük Ridley Scott Robin Hood-ját. A film eseményei a 12. század végi Angliában játszódnak, az eredeti történet erős átalakításával. A film központi gondolata egy kard markolatára írva jelenik meg: "Lázadjatok, míg a birkákból oroszlánok nem lesznek!" Az oroszlán ebben az esetben (is) az elnyomó hatalommal szembeszálló bátorság allegóriája.
Gondolom sokunkkal megesik, hogy apró-cseprő bosszúságok érnek bennünket, amelyek akkor nagyon jelentősnek tűnnek, de aztán gyorsan el is halványulnak. A minap a wikipedián ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Pap_Norbert ) olvasható, rólam szóló életrajzi ismertetést lejárató célzatú támadás érte. Az illető elkövető Echtelion névre hallgat: aki Gyűrűk Ura rajongó, szereti a szójátékokat (echte lion= valódi oroszlán) tájékozott az Intézet életét illető személyzeti ügyekben, ismeri pályám kisebb-nagyobb kisiklásait, érdeklődik a katonai kérdések iránt, Dél-Afrika és a német nyelvvel kapcsolatos témák iránt. Profilja alapján valószínűsíthetőleg egy intézeti kollégánkról van szó. Fura módon az egyetem rektora hívta fel a figyelmemet a támadásra és hívott fel arra is, hogy határolódjak el az esettől, mint ami nem vet túl jó fényt az intézményre. Én erre persze írtam egy körlevelet az egyetemen, amiben "elhatárolódtam". Egy sajátos következménye lett persze a dolognak: a wiki-s oldalamon elkezdtek özönleni a látogatók és teljesen ismeretlen egyetemi kollégáktól kaptam szolidaritási megnyilvánulásokat, ami miatt már önmagában is nagyon hálás vagyok!
Na szóval, hogy visszatérjek itt a kultúrához, meg az emberi természethez fűződő gondolatmenetemhez, nem volt ez egy véres háború. Először persze az ember megütközik, de minél tovább gondolkozik, annál komikusabbnak tartja az történetet, főleg hogy az illető lelepleződött. Szóval vártam kb. egy hónapot, hogy hátha odajön hozzám és azt mondja, "Figyelj! Ne haragudj, ez egy hülye vicc volt. Ha legközelebb bajom van veled, meghívlak egy sörre és megbeszéljük." Nem így lett, úgyhogy a földrajzi intézeti wikiháborúból az emberiség "kultúrkincsei" körét gyarapító eme blogbejegyzés lett. Az emberi hősiességről vagy a gonoszságról, a nagyszabású bűnökről olyan művek születtek a megfelelő körülmények között, mint Dante Divina Commedia-ja, amit számüzetésben írt. A középszerű sunyiságról viszont nem írnak mesterműveket, legfeljebb egy blogban emlékeznek meg róla.
Manapság így derül ki az "igazi oroszlánokról", hogy csak gyáva birkák.
A konfliktusok, cselszövések, véres háborúk és az emberi szenvedés hihetetlenül megtermékenyítő az emberiség kultúrájára, a művészetekre: zenére, irodalomra, vagy akár csak a kommersz filmek kultúrájára is. A jelen bejegyzést azt követően tettem, hogy ma a fiammal együtt megnéztük Ridley Scott Robin Hood-ját. A film eseményei a 12. század végi Angliában játszódnak, az eredeti történet erős átalakításával. A film központi gondolata egy kard markolatára írva jelenik meg: "Lázadjatok, míg a birkákból oroszlánok nem lesznek!" Az oroszlán ebben az esetben (is) az elnyomó hatalommal szembeszálló bátorság allegóriája.
Gondolom sokunkkal megesik, hogy apró-cseprő bosszúságok érnek bennünket, amelyek akkor nagyon jelentősnek tűnnek, de aztán gyorsan el is halványulnak. A minap a wikipedián ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Pap_Norbert ) olvasható, rólam szóló életrajzi ismertetést lejárató célzatú támadás érte. Az illető elkövető Echtelion névre hallgat: aki Gyűrűk Ura rajongó, szereti a szójátékokat (echte lion= valódi oroszlán) tájékozott az Intézet életét illető személyzeti ügyekben, ismeri pályám kisebb-nagyobb kisiklásait, érdeklődik a katonai kérdések iránt, Dél-Afrika és a német nyelvvel kapcsolatos témák iránt. Profilja alapján valószínűsíthetőleg egy intézeti kollégánkról van szó. Fura módon az egyetem rektora hívta fel a figyelmemet a támadásra és hívott fel arra is, hogy határolódjak el az esettől, mint ami nem vet túl jó fényt az intézményre. Én erre persze írtam egy körlevelet az egyetemen, amiben "elhatárolódtam". Egy sajátos következménye lett persze a dolognak: a wiki-s oldalamon elkezdtek özönleni a látogatók és teljesen ismeretlen egyetemi kollégáktól kaptam szolidaritási megnyilvánulásokat, ami miatt már önmagában is nagyon hálás vagyok!
Na szóval, hogy visszatérjek itt a kultúrához, meg az emberi természethez fűződő gondolatmenetemhez, nem volt ez egy véres háború. Először persze az ember megütközik, de minél tovább gondolkozik, annál komikusabbnak tartja az történetet, főleg hogy az illető lelepleződött. Szóval vártam kb. egy hónapot, hogy hátha odajön hozzám és azt mondja, "Figyelj! Ne haragudj, ez egy hülye vicc volt. Ha legközelebb bajom van veled, meghívlak egy sörre és megbeszéljük." Nem így lett, úgyhogy a földrajzi intézeti wikiháborúból az emberiség "kultúrkincsei" körét gyarapító eme blogbejegyzés lett. Az emberi hősiességről vagy a gonoszságról, a nagyszabású bűnökről olyan művek születtek a megfelelő körülmények között, mint Dante Divina Commedia-ja, amit számüzetésben írt. A középszerű sunyiságról viszont nem írnak mesterműveket, legfeljebb egy blogban emlékeznek meg róla.
Manapság így derül ki az "igazi oroszlánokról", hogy csak gyáva birkák.
2010. május 14., péntek
könyvbemutató 2011.05.26.
Kedves Barátaim!
Megjelent a "Magyarország a Balkán és a Mediterráneum vonzásában" című munkám. Sikerült megszerveznünk a könyvbemutató programját. Nagy szeretettel várlak Benneteket, remélem sokan el tudtok majd jönni!
A rendezvény 2010. május 26-án (szerda) 16.30 kor lesz Pécsett az EKF látogatóközpontjában, a Csészényi Térben (a Széchenyi-téren, a Városházával szemben, a Virág cukrászda mellett). Szervezi a Publikon Kiadó, a PTE Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, valamint az EKF Menedzsmentközpont.
A könyvet bemutatják:
Dr. Komlósi László (Pécs) a PTE-ről, (egyetemi tanár)
Dr. N. Rózsa Erzsébet (Budapest) a Külügyi Intézetből, (tudományos főmunkatárs, az euro-mediterrán politika és a Közel-Kelet ismert szakértője)
Dr. Szilágyi István (Veszprém) a Pannon Egyetemről, (egyetemi tanár, a mediterrán kérdéskör és a geopolitika egyik legjelentősebb magyar kutatója)
Várhatóan régi barátom, Dr. Hoppál Péter, a Fidesz MPP országgyűlési képviselője is megosztja velünk majd gondolatait az új magyar kormány külpolitikai törekvéseiről, a magyar Balkán politikáról és Pécs lehetséges szerepéről a 2011-es EU-elnökség programjában.
A helyszínen tartunk sajtótájékoztatót és lesz könyvdedikálás is.
Megjelent a "Magyarország a Balkán és a Mediterráneum vonzásában" című munkám. Sikerült megszerveznünk a könyvbemutató programját. Nagy szeretettel várlak Benneteket, remélem sokan el tudtok majd jönni!
A rendezvény 2010. május 26-án (szerda) 16.30 kor lesz Pécsett az EKF látogatóközpontjában, a Csészényi Térben (a Széchenyi-téren, a Városházával szemben, a Virág cukrászda mellett). Szervezi a Publikon Kiadó, a PTE Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, valamint az EKF Menedzsmentközpont.
A könyvet bemutatják:
Dr. Komlósi László (Pécs) a PTE-ről, (egyetemi tanár)
Dr. N. Rózsa Erzsébet (Budapest) a Külügyi Intézetből, (tudományos főmunkatárs, az euro-mediterrán politika és a Közel-Kelet ismert szakértője)
Dr. Szilágyi István (Veszprém) a Pannon Egyetemről, (egyetemi tanár, a mediterrán kérdéskör és a geopolitika egyik legjelentősebb magyar kutatója)
Várhatóan régi barátom, Dr. Hoppál Péter, a Fidesz MPP országgyűlési képviselője is megosztja velünk majd gondolatait az új magyar kormány külpolitikai törekvéseiről, a magyar Balkán politikáról és Pécs lehetséges szerepéről a 2011-es EU-elnökség programjában.
A helyszínen tartunk sajtótájékoztatót és lesz könyvdedikálás is.
2010. május 8., szombat
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 7. gazdaság
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
VI. Gazdasági helyzet
Az Intézet pénzügyi, gazdasági helyzete a körülményekhez képest jó, a legnagyobb költségvetési bevételt megtermelő egysége a Karnak. Nincs pazarlás, folyamatosan megjelennek külső bevételek is. Jelentősebb racionalizálásra gazdasági téren nincsen szükség. Ellenben határozott érdekérvényesítésre a megtermelt bevételek felhasználásában igen.
A jelenlegi kiadási oldal legjelentősebb tételei közé tartoznak a könyvkiadással kapcsolatosak. Mivel erre továbbra is van igény, azt fenn kell tartani. Ugyanakkor ennek költségeit részben mérsékelni lehetne az e-könyv kiadás révén, részben pedig átháríthatónak látom az új rektori programban szereplő egyetemi könyvkiadó/könyvkiadás révén.
Az, hogy jelenleg nem látszanak pénzügyi problémák, az nem jelenti azt, hogy nem is fognak ilyenek megjelenni, akár már középtávon is. Éppen ezért előre kell dolgozni és növelni szükséges a biztos bevételek volumenét. Ezt a célt részben a multidiszciplináris egyetemi képzési formákba való beszállásunkkal látom lehetőnek (átoktatás pl. nemzetközi tanulmányok Ba, illetve MA-ben, részvétel külföldi képzésekben ld. TEMPUS IV. projekt FYROM-ban, RD MA program Belgrádban). Szükségesnek tartom egy legalább egy szemesztert kitöltő, angol és/vagy német nyelvű, földrajzi Bsc és Msc részképzési kapacitás kialakítását, mely erősen alapoz a pécsi kutatási specialitásokra. Ez mellett a doktoriskolánk angol nyelvű képzési képességeinek növelését látom kívánatosnak. Mindezek révén a nemzetközi piacról lehetségesnek látom oktatási bevétel szerzését.
A kutatás és innováció terén is lehetséges bevételnövelés realizálása. Eddig is vállaltunk alkalmazott földrajzi megbízásokat. A jövőben a piacorientált természettudományi, műszaki, orvosi stb. kutatásokhoz kapcsolódóan terület- és településfejlesztési, társadalomkutatási, földtudományi, geoinformatikai, turizmusföldrajzi vagy környezetföldrajzi komponenseket vállalhatunk komplex jellegű programokban. Ezeket a projekteket az intézetben többek között általam is hosszabb ideje vitt gyakorlat szerint innovációs járulék megbízás, NKTH-s, GOP-os, ROP-os, FP7-es, IPA-s, SEE-s, CENTRAL-os, LEONADRO-s, LLL-s stb. pályazatok formájában látom kivitelezhetőnek.
VI. Gazdasági helyzet
Az Intézet pénzügyi, gazdasági helyzete a körülményekhez képest jó, a legnagyobb költségvetési bevételt megtermelő egysége a Karnak. Nincs pazarlás, folyamatosan megjelennek külső bevételek is. Jelentősebb racionalizálásra gazdasági téren nincsen szükség. Ellenben határozott érdekérvényesítésre a megtermelt bevételek felhasználásában igen.
A jelenlegi kiadási oldal legjelentősebb tételei közé tartoznak a könyvkiadással kapcsolatosak. Mivel erre továbbra is van igény, azt fenn kell tartani. Ugyanakkor ennek költségeit részben mérsékelni lehetne az e-könyv kiadás révén, részben pedig átháríthatónak látom az új rektori programban szereplő egyetemi könyvkiadó/könyvkiadás révén.
Az, hogy jelenleg nem látszanak pénzügyi problémák, az nem jelenti azt, hogy nem is fognak ilyenek megjelenni, akár már középtávon is. Éppen ezért előre kell dolgozni és növelni szükséges a biztos bevételek volumenét. Ezt a célt részben a multidiszciplináris egyetemi képzési formákba való beszállásunkkal látom lehetőnek (átoktatás pl. nemzetközi tanulmányok Ba, illetve MA-ben, részvétel külföldi képzésekben ld. TEMPUS IV. projekt FYROM-ban, RD MA program Belgrádban). Szükségesnek tartom egy legalább egy szemesztert kitöltő, angol és/vagy német nyelvű, földrajzi Bsc és Msc részképzési kapacitás kialakítását, mely erősen alapoz a pécsi kutatási specialitásokra. Ez mellett a doktoriskolánk angol nyelvű képzési képességeinek növelését látom kívánatosnak. Mindezek révén a nemzetközi piacról lehetségesnek látom oktatási bevétel szerzését.
A kutatás és innováció terén is lehetséges bevételnövelés realizálása. Eddig is vállaltunk alkalmazott földrajzi megbízásokat. A jövőben a piacorientált természettudományi, műszaki, orvosi stb. kutatásokhoz kapcsolódóan terület- és településfejlesztési, társadalomkutatási, földtudományi, geoinformatikai, turizmusföldrajzi vagy környezetföldrajzi komponenseket vállalhatunk komplex jellegű programokban. Ezeket a projekteket az intézetben többek között általam is hosszabb ideje vitt gyakorlat szerint innovációs járulék megbízás, NKTH-s, GOP-os, ROP-os, FP7-es, IPA-s, SEE-s, CENTRAL-os, LEONADRO-s, LLL-s stb. pályazatok formájában látom kivitelezhetőnek.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 6. kutatás
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
IV. A kutatás és innováció
A szélesebb értelemben vett intézeti kutatásokat illetően (tehát a felsőoktató és kutató kollégákat illetően) fontosnak tartom megőrizni a pécsi földrajzi műhely legjobb hagyományait, és támogatni kívánom azokat a törekvéseket, amelyek a geográfiát a hagyományos, teljes spektrumában meg kívánják őrizni. Ugyanakkor a földrajzi kutatásban lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy intézeti szinten erőteljesebben fókuszáljunk néhány “sajátosan pécsi” témára olyan részdiszciplínákban, amelyekben komparatív előnyeink érvényesülhetnek. Ilyenek: a terület- és településfejlesztés, a geoinformatika, a természeti és környezeti veszélyforrások, a politikai földrajz, a klasszikus településföldrajz, turizmusföldrajz stb.
Feladatainknak látom a következőket:
Az eddig spontánul alakult kutatócsoportok tudatos építése, amelyek lefedhetik az intézet tudományos személyzetének egészét.
A nemzetközi tudományos életben is értékelhető kollektív kutatási projektek elindítása, ehhez pedig a megfelelő pénzügyi háttér előteremtése pályázatok útján.
A vezetői ciklus alatt egy nemzetközi standardok között is versenyképes saját tudományos folyóirat kialakítása. Az internet adta lehetőségek maximális kihasználása.
V. Nemzetközi kapcsolatok
Az Intézet nemzetközi kapcsolatai a múltban döntően néhány oktató személyes kapcsolataiból alakultak ki. Ez egy természetes helyzet és valószínűleg az elkövetkezőkben is ez marad a meghatározó, de talán a korábbiaknál kisebb mértékben.
Amire ügyelnünk kell, hogy a kapcsolatok személyes mivoltából adódó sérülékenységét a kapcsolatrendszernek csökkentsük. A továbbfejlesztésnél a mélyítés lehetőségeit meg szükséges vizsgálnunk. Adódni fognak újabb kapcsolati lehetőségek is, ilyeneket elsősorban a Balkán térségében és Itáliában látok. A kutatásban és az oktatásban felmerülő lehetőségek megvalósításában a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése alapvető feltétel.
IV. A kutatás és innováció
A szélesebb értelemben vett intézeti kutatásokat illetően (tehát a felsőoktató és kutató kollégákat illetően) fontosnak tartom megőrizni a pécsi földrajzi műhely legjobb hagyományait, és támogatni kívánom azokat a törekvéseket, amelyek a geográfiát a hagyományos, teljes spektrumában meg kívánják őrizni. Ugyanakkor a földrajzi kutatásban lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy intézeti szinten erőteljesebben fókuszáljunk néhány “sajátosan pécsi” témára olyan részdiszciplínákban, amelyekben komparatív előnyeink érvényesülhetnek. Ilyenek: a terület- és településfejlesztés, a geoinformatika, a természeti és környezeti veszélyforrások, a politikai földrajz, a klasszikus településföldrajz, turizmusföldrajz stb.
Feladatainknak látom a következőket:
Az eddig spontánul alakult kutatócsoportok tudatos építése, amelyek lefedhetik az intézet tudományos személyzetének egészét.
A nemzetközi tudományos életben is értékelhető kollektív kutatási projektek elindítása, ehhez pedig a megfelelő pénzügyi háttér előteremtése pályázatok útján.
A vezetői ciklus alatt egy nemzetközi standardok között is versenyképes saját tudományos folyóirat kialakítása. Az internet adta lehetőségek maximális kihasználása.
V. Nemzetközi kapcsolatok
Az Intézet nemzetközi kapcsolatai a múltban döntően néhány oktató személyes kapcsolataiból alakultak ki. Ez egy természetes helyzet és valószínűleg az elkövetkezőkben is ez marad a meghatározó, de talán a korábbiaknál kisebb mértékben.
Amire ügyelnünk kell, hogy a kapcsolatok személyes mivoltából adódó sérülékenységét a kapcsolatrendszernek csökkentsük. A továbbfejlesztésnél a mélyítés lehetőségeit meg szükséges vizsgálnunk. Adódni fognak újabb kapcsolati lehetőségek is, ilyeneket elsősorban a Balkán térségében és Itáliában látok. A kutatásban és az oktatásban felmerülő lehetőségek megvalósításában a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése alapvető feltétel.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 5. tehetséggondozás és teljesítmény
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
III. A tehetséggondozás
A tehetséggondozással nem csupán a PTE Földtudományok Doktoriskolában, hanem az oktatás minden szintjén szükséges foglalkozni. A tehetségeket a lehető legkorábban fel kell ismerni, segíteni, ezért már a középiskolásoknak szervezett versenyeken igyekezni kell felfigyelni az arra érdemes diákokra. Ezért az egyetem beiskolázási környezetében működő középiskolákkal célszerűnek látok egy a jelenleginél szorosabb együttműködést kialakítani. Ennek útja-módja leginkább az eddig kialakított keretekben, tanulmányi versenyek szervezésében való aktív közreműködés, új tanulmányi versenyek indítása formájában valósulhat meg.
A doktoriskolai eredményesség javítására a nemzetközi tudományos együttműködés dimenzióit szeretném növelni, ezt kívánom támogatni. Ennek érdekében programszerűen törekednék arra, hogy folyamatosan legyen az Intézetben oktatással foglalkozó külföldi kollega. Ennek pénzügyi hátterét, rendszerét is szükséges dolgozni.
III. A tudományos teljesítmény és értékelése
A földrajz speciális jellemzőinek megfelelő, korszerű teljesítményértékelési rendszer kialakítása, illetve hozzáigazítása az új kihívásokhoz és a piaci elvárásokhoz alapvető érdekünk. Ennek érdekében olyan rendszer létrehozása mellett szükséges lobbiznunk, amely ösztönző, nemzetközileg is elfogadott és megfelel a geográfia tradícióinak. A munkakörülmények fejlesztése mellett, a kiemelkedő teljesítmények jutalmazása megfelelő válasz lehet a tudományos teljesítmény terén fennálló versenyhelyzet kezelésére.
Kiemelten fontos feladatnak látom az Intézetben dolgozó kollégák tudományos előmenetelének támogatását. A PhD-fokozat megszerzése, a habilitáció és az MTA doktora cím megszerzését ösztönző előnyök és kedvezmények kidolgozása, segítő intézkedések meghozatala előrelépést hozhat ezen a területen is. Mindezeket az akkreditációs képességeinknek a javítása és a versenyképességünk erősítése érdekében szükséges megtennünk.
III. A tehetséggondozás
A tehetséggondozással nem csupán a PTE Földtudományok Doktoriskolában, hanem az oktatás minden szintjén szükséges foglalkozni. A tehetségeket a lehető legkorábban fel kell ismerni, segíteni, ezért már a középiskolásoknak szervezett versenyeken igyekezni kell felfigyelni az arra érdemes diákokra. Ezért az egyetem beiskolázási környezetében működő középiskolákkal célszerűnek látok egy a jelenleginél szorosabb együttműködést kialakítani. Ennek útja-módja leginkább az eddig kialakított keretekben, tanulmányi versenyek szervezésében való aktív közreműködés, új tanulmányi versenyek indítása formájában valósulhat meg.
A doktoriskolai eredményesség javítására a nemzetközi tudományos együttműködés dimenzióit szeretném növelni, ezt kívánom támogatni. Ennek érdekében programszerűen törekednék arra, hogy folyamatosan legyen az Intézetben oktatással foglalkozó külföldi kollega. Ennek pénzügyi hátterét, rendszerét is szükséges dolgozni.
III. A tudományos teljesítmény és értékelése
A földrajz speciális jellemzőinek megfelelő, korszerű teljesítményértékelési rendszer kialakítása, illetve hozzáigazítása az új kihívásokhoz és a piaci elvárásokhoz alapvető érdekünk. Ennek érdekében olyan rendszer létrehozása mellett szükséges lobbiznunk, amely ösztönző, nemzetközileg is elfogadott és megfelel a geográfia tradícióinak. A munkakörülmények fejlesztése mellett, a kiemelkedő teljesítmények jutalmazása megfelelő válasz lehet a tudományos teljesítmény terén fennálló versenyhelyzet kezelésére.
Kiemelten fontos feladatnak látom az Intézetben dolgozó kollégák tudományos előmenetelének támogatását. A PhD-fokozat megszerzése, a habilitáció és az MTA doktora cím megszerzését ösztönző előnyök és kedvezmények kidolgozása, segítő intézkedések meghozatala előrelépést hozhat ezen a területen is. Mindezeket az akkreditációs képességeinknek a javítása és a versenyképességünk erősítése érdekében szükséges megtennünk.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 4. az oktatás
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
II. Az oktatás innovációja
Úgy vélem, hogy az oktatásban az elmúlt 20 évben a sikereink alapja a kínálkozó piaci rések, szegmensek időben történt felismerése és a megfelelő képzési kínálat biztosítása volt (turizmus, európai uniós szakértő, Balkán, területfejlesztés, geoinformatika). A jövőben is arra kell törekednünk, hogy a képzési portfóliónkat korszerűsítsük, illetve diverzifikáljuk. A civilizációs tanulmányok terén kínálkozó kutatási kapacitásunk alapul szolgálhat a nemzetközi tanulmányok, biztonságpolitikai és más hasonló képzésekbe való bekapcsolódásunkhoz. Ehhez az oktatási célcsoportjaink munkáltatói körével való, az eddiginél szorosabb együttműködésre van szükség.
A tanárképzést feladnunk nem szabad! A földrajzi tanártovábbképzés területén lehetőségeket látok újabb kapacitások megszerzésére. A Bologna-rendszer értékelésére az elkövetkező vezetői ciklus időszakában minden bizonnyal sor fog kerülni. 2011 őszén, miután az első Msc évfolyam is kifutott, érdemes lenne a képzéseinket (Bsc és Msc) magunknak is értékelni, a következtetéseinket pedig a bizonyára felmerülő korrekciós lehetőségek során érvényesíteni.
A hallgatói igényeknek való erőteljesebb megfelelés a rendszeres párbeszéd kereteinek fenntartásával, utánkövetéssel. A képzési formákat a helyi munkaerőpiaci igények, a jövő kihívásai és a tudományos fejlődés trendjeinek történt megfelelés alapján kell kialakítani. A szüntelen, folyamatos jövőképalkotás, a kollektív stratégiaalkotás parancsoló szükség!
Az oktatás terén az országban amúgy egyáltalán nem rossz pozíciónkat javítani törekszem. Úgy vélem, hogy van esélyünk rá, hogy létszámban, minőségben és elismertségben is előrelépjünk. Kemény munkával a Kárpát-medence talán legjobb, Magyarországnak pedig még az egyik legnagyobb létszámú hallgatóságot vonzó oktatóhelye is lehetünk.
II. Az oktatás innovációja
Úgy vélem, hogy az oktatásban az elmúlt 20 évben a sikereink alapja a kínálkozó piaci rések, szegmensek időben történt felismerése és a megfelelő képzési kínálat biztosítása volt (turizmus, európai uniós szakértő, Balkán, területfejlesztés, geoinformatika). A jövőben is arra kell törekednünk, hogy a képzési portfóliónkat korszerűsítsük, illetve diverzifikáljuk. A civilizációs tanulmányok terén kínálkozó kutatási kapacitásunk alapul szolgálhat a nemzetközi tanulmányok, biztonságpolitikai és más hasonló képzésekbe való bekapcsolódásunkhoz. Ehhez az oktatási célcsoportjaink munkáltatói körével való, az eddiginél szorosabb együttműködésre van szükség.
A tanárképzést feladnunk nem szabad! A földrajzi tanártovábbképzés területén lehetőségeket látok újabb kapacitások megszerzésére. A Bologna-rendszer értékelésére az elkövetkező vezetői ciklus időszakában minden bizonnyal sor fog kerülni. 2011 őszén, miután az első Msc évfolyam is kifutott, érdemes lenne a képzéseinket (Bsc és Msc) magunknak is értékelni, a következtetéseinket pedig a bizonyára felmerülő korrekciós lehetőségek során érvényesíteni.
A hallgatói igényeknek való erőteljesebb megfelelés a rendszeres párbeszéd kereteinek fenntartásával, utánkövetéssel. A képzési formákat a helyi munkaerőpiaci igények, a jövő kihívásai és a tudományos fejlődés trendjeinek történt megfelelés alapján kell kialakítani. A szüntelen, folyamatos jövőképalkotás, a kollektív stratégiaalkotás parancsoló szükség!
Az oktatás terén az országban amúgy egyáltalán nem rossz pozíciónkat javítani törekszem. Úgy vélem, hogy van esélyünk rá, hogy létszámban, minőségben és elismertségben is előrelépjünk. Kemény munkával a Kárpát-medence talán legjobb, Magyarországnak pedig még az egyik legnagyobb létszámú hallgatóságot vonzó oktatóhelye is lehetünk.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 3. szervezet
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
VEZETŐI ELKÉPZELÉSEK
I. Szervezeti kérdések
Az Intézet szervezeti rendszere racionalizálásra szorul. Ennek főbb okait a következőkben látom:
− az erősödő verseny a felsőoktatásban és kutatásban erőteljesebb koncentrációt követel
− a Bologna-rendszer alkalmazkodást kíván
A szervezeti racionalizálást konszenzusra törekedve kell lebonyolítani, ezért csak hosszabb idő alatt, különböző alternatívák kidolgozását követően lehet erről dönteni, illetve a felsőbb fórumok elé tárni a javaslatot.
Úgy gondolom, hogy a kollektív vezetés kialakult gyakorlatának folytatása a kívánatos, az SZMSZ adta kereteken belül. Nem látom indokoltnak a szervezeti rendszer gyors átalakítását. Összességében némileg elaprózottnak tűnik a tanszéki struktúra, és ebből adódnak azok az anomáliák, hogy ha egy oktatónkat kutatási átsorolás, vagy hosszabb-rövidebb távollét kapcsán ki szükséges emelnünk a tanszéki rendszerből, az az előírt oktatói minimális létszám elvesztését eredményezheti. Továbbá, hogy a kis létszámból adódóan ilyen esetekben a tanszéki kompetenciák súlyosan megfogyatkoznak.
Amit viszont a tanszéki rendszer reformjánál is fontosabbnak tekintek, az az, hogy a horizontális struktúrákat az Intézetben formai és tartalmi szempontból is erősíteni szükséges. Az intézet belső integritását meg kell erősíteni! Az SZMSZ-ünkben megvannak azok az eszközök, amelyek felhasználásával ez megvalósítható. Az Intézeti Értekezletet minden félév elején és végén, az Intézeti Tanácsot pedig napirend függvényében, a szorgalmi időszakban havonta látnám indokoltnak üléseztetni. Az intézeten belüli párbeszédet, információ és véleménycserét ezen keretekben számottevően javíthatónak látom. Nemcsak az oktatók közötti formális és érdemi kapcsolatok sűrítését tartom fontosnak, hanem a hallgatók fokozottabb bevonását is a döntéselőkészítésbe és a döntéshozatalba. Ez utóbbit hallgatói fórumok rendszeres tartásával is erősíteni szeretném.
Szervezeti szempontból erősíteni látom szükségesnek a pécsi geográfiának a Természettudományi Karon és általában a Pécsi Tudományegyetemen belüli integrációját. Ennek érdekében jó kapcsolatok kialakítására törekszem mind a Kar, mind pedig az Egyetem vezetésével. Támogatni szeretném multidiszciplináris kutatócsoportok felállítását, komplex, több tudományterületet (közte a geográfiát) átfogó képzési programok kialakításával az egyetemi versenyképesség erősítése érdekében. Ugyancsak ezen okok miatt szükségesnek látom a nemzetközi kapcsolatok bővítését is a kutatás, és joint degree programok formájában az oktatásban is. Ezzel tudományunk normarendszerét tudjuk elfogadtatni környezetünkkel, és a geográfia presztízse is növekedhet az intézményünkben.
VEZETŐI ELKÉPZELÉSEK
I. Szervezeti kérdések
Az Intézet szervezeti rendszere racionalizálásra szorul. Ennek főbb okait a következőkben látom:
− az erősödő verseny a felsőoktatásban és kutatásban erőteljesebb koncentrációt követel
− a Bologna-rendszer alkalmazkodást kíván
A szervezeti racionalizálást konszenzusra törekedve kell lebonyolítani, ezért csak hosszabb idő alatt, különböző alternatívák kidolgozását követően lehet erről dönteni, illetve a felsőbb fórumok elé tárni a javaslatot.
Úgy gondolom, hogy a kollektív vezetés kialakult gyakorlatának folytatása a kívánatos, az SZMSZ adta kereteken belül. Nem látom indokoltnak a szervezeti rendszer gyors átalakítását. Összességében némileg elaprózottnak tűnik a tanszéki struktúra, és ebből adódnak azok az anomáliák, hogy ha egy oktatónkat kutatási átsorolás, vagy hosszabb-rövidebb távollét kapcsán ki szükséges emelnünk a tanszéki rendszerből, az az előírt oktatói minimális létszám elvesztését eredményezheti. Továbbá, hogy a kis létszámból adódóan ilyen esetekben a tanszéki kompetenciák súlyosan megfogyatkoznak.
Amit viszont a tanszéki rendszer reformjánál is fontosabbnak tekintek, az az, hogy a horizontális struktúrákat az Intézetben formai és tartalmi szempontból is erősíteni szükséges. Az intézet belső integritását meg kell erősíteni! Az SZMSZ-ünkben megvannak azok az eszközök, amelyek felhasználásával ez megvalósítható. Az Intézeti Értekezletet minden félév elején és végén, az Intézeti Tanácsot pedig napirend függvényében, a szorgalmi időszakban havonta látnám indokoltnak üléseztetni. Az intézeten belüli párbeszédet, információ és véleménycserét ezen keretekben számottevően javíthatónak látom. Nemcsak az oktatók közötti formális és érdemi kapcsolatok sűrítését tartom fontosnak, hanem a hallgatók fokozottabb bevonását is a döntéselőkészítésbe és a döntéshozatalba. Ez utóbbit hallgatói fórumok rendszeres tartásával is erősíteni szeretném.
Szervezeti szempontból erősíteni látom szükségesnek a pécsi geográfiának a Természettudományi Karon és általában a Pécsi Tudományegyetemen belüli integrációját. Ennek érdekében jó kapcsolatok kialakítására törekszem mind a Kar, mind pedig az Egyetem vezetésével. Támogatni szeretném multidiszciplináris kutatócsoportok felállítását, komplex, több tudományterületet (közte a geográfiát) átfogó képzési programok kialakításával az egyetemi versenyképesség erősítése érdekében. Ugyancsak ezen okok miatt szükségesnek látom a nemzetközi kapcsolatok bővítését is a kutatás, és joint degree programok formájában az oktatásban is. Ezzel tudományunk normarendszerét tudjuk elfogadtatni környezetünkkel, és a geográfia presztízse is növekedhet az intézményünkben.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 2. helyzetértékelés
Az alábbiakban közreadom (darabokban) a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
• A Földrajzi Intézet a Bologna-rendszer bevezetése óta folyamatosan növekvő részarányt nyer a Természettudományi Kar hallgatói létszámában, az oktatóknak pedig nem csupán az óraterhelése nőtt meg a képzési portfólió diverzifikálása miatt, hanem az egy oktatóra eső (vizsgáztatásban, szakdolgozati témavezetésben, adminisztrációs többlet-terhelésben megnyilvánuló) hallgatói létszámban is. Az oktatási többletmunka versenyhátrányba hozta az oktatókat, ugyanis az előmenetel alapját képező tudományos munkára így arányaiban kevesebb munkaidő jut. A növekvő követelmények és igénybevétel miatt a szabadidő terhére végzett kutatás aránya megnőtt, ami hosszabb távon nem lehet megoldás a személyes tudományos-oktatási előmenetel problémáira.
• A kutatómunka eredményességének megítélése a tudományos publikációk esetében élesen jelenik meg. Jelentős a különbség mutatkozik a szakmánként eltérő publikációs szokások és stratégiák között. A földrajzi kutatások döntően hazai tematikája magyarországi (és csak ritkán nemzetközi!) médiumokban kelt érdeklődést és ott is kerül publikálásra, hasonlóan az ebből a szempontból rokonítható történettudományi, vagy néprajzi kutatásokhoz. A klasszikus természettudományok (fizika, kémia, biológia) esetében az elméleti, továbbá kulturálisan neutrális tematika a nemzetközi publikációs lehetőségeknek jobban kedvez. Éppen ezért ezek a mutatók nem igazán használhatóak a geográfusok teljesítményének mérésére.
• Mivel történetileg úgy alakult, hogy a felsőoktatási akkreditációs szabályok esetén a természettudományos normákat kell figyelembe vennünk, ezért érdemes mégis egy összevetést végezni a Kar intézetei között. A MAB kritériumrendszere alapján ad képet a TTK oktatóinak kutatói teljesítményéről a www.doktori.hu adatbázis. A Földrajzi Intézet kutatóinak pubblikációs munkássága kiemelkedően jól áll a Karon az akkreditációnál figyelembe vehető tudományos közlemények, a hazai kiadású, idegen nyelvű közlemények, valamint a monográfiák és szakkönyvek fajlagos számát tekintve. Átlagosnak tekinthető a külföldön megjelent, idegennyelvű közlemények 1-1 tudományos minősítéssel rendelkező oktatóra eső száma. Ezzel szemben az impaktos publikációk tekintetében jelentősen elmaradunk az átlagtól.
• A Földrajzi Intézet a Bologna-rendszer bevezetése óta folyamatosan növekvő részarányt nyer a Természettudományi Kar hallgatói létszámában, az oktatóknak pedig nem csupán az óraterhelése nőtt meg a képzési portfólió diverzifikálása miatt, hanem az egy oktatóra eső (vizsgáztatásban, szakdolgozati témavezetésben, adminisztrációs többlet-terhelésben megnyilvánuló) hallgatói létszámban is. Az oktatási többletmunka versenyhátrányba hozta az oktatókat, ugyanis az előmenetel alapját képező tudományos munkára így arányaiban kevesebb munkaidő jut. A növekvő követelmények és igénybevétel miatt a szabadidő terhére végzett kutatás aránya megnőtt, ami hosszabb távon nem lehet megoldás a személyes tudományos-oktatási előmenetel problémáira.
• A kutatómunka eredményességének megítélése a tudományos publikációk esetében élesen jelenik meg. Jelentős a különbség mutatkozik a szakmánként eltérő publikációs szokások és stratégiák között. A földrajzi kutatások döntően hazai tematikája magyarországi (és csak ritkán nemzetközi!) médiumokban kelt érdeklődést és ott is kerül publikálásra, hasonlóan az ebből a szempontból rokonítható történettudományi, vagy néprajzi kutatásokhoz. A klasszikus természettudományok (fizika, kémia, biológia) esetében az elméleti, továbbá kulturálisan neutrális tematika a nemzetközi publikációs lehetőségeknek jobban kedvez. Éppen ezért ezek a mutatók nem igazán használhatóak a geográfusok teljesítményének mérésére.
• Mivel történetileg úgy alakult, hogy a felsőoktatási akkreditációs szabályok esetén a természettudományos normákat kell figyelembe vennünk, ezért érdemes mégis egy összevetést végezni a Kar intézetei között. A MAB kritériumrendszere alapján ad képet a TTK oktatóinak kutatói teljesítményéről a www.doktori.hu adatbázis. A Földrajzi Intézet kutatóinak pubblikációs munkássága kiemelkedően jól áll a Karon az akkreditációnál figyelembe vehető tudományos közlemények, a hazai kiadású, idegen nyelvű közlemények, valamint a monográfiák és szakkönyvek fajlagos számát tekintve. Átlagosnak tekinthető a külföldön megjelent, idegennyelvű közlemények 1-1 tudományos minősítéssel rendelkező oktatóra eső száma. Ezzel szemben az impaktos publikációk tekintetében jelentősen elmaradunk az átlagtól.
2010.04.10 Földrajzi Intézet igazgatói program 1. helyzetfeltárás
Az alábbiakban közreadom a Földrajzi Intézet igazgatói pályázatára írt programomat. Remélem a benne szereplő gondolatokat valaki még tudja majd hasznosítani!
4. VEZETŐI ELKÉPZELÉSEK, VEZETŐI PROGRAM ÉS A MOTIVÁCIÓ ISMERTETÉSE, RÖVID HELYZETÉRTÉKELÉS
Az igazgatói feladatkörben elsőrendű feladatomnak az Intézet tudományos presztízse további erősítését látom. Tartalmilag és a tudományos marketing terén is előrelépést látok szükségesnek, a megkezdett úton való továbbhaladással.
Helyzetfeltárás
Elemzésünkhöz olyan adatbázisokat kerestünk, melyek mindenki által könnyen elérhetőek, jól ellenőrizhetők. A felvi.hu, a doktori.hu, az OTDK eredmények voltak ilyenek, szempontjaink és adatértékelési szempontjaink az MTA és a MAB által használtak voltak. Munkánkban elsősorban a számadatokból kiolvasható tényekre támaszkodtunk, ami önmagában természetesen nem abszolutizálható, de hozzávetőleges képet rajzol Intézetünk jelentőségéről mind a tudományos munkásságnak az MTA által előírt mutatói, mind pedig az oktatási formáink iránt mutatkozó változó társadalmi igényt illetően.
A pécsi földrajzi műhely általános helyzete
Méretét, eredményességét, innovativitását tekintve a pécsi földrajzi műhely a magyarországi vezető műhelyek közé sorolható. Elsősorban a társadalomföldrajzi profilja erős: a népesség- és településföldrajz, a terület- és településfejlesztés, a politikai földrajz és geopolitika, a turizmusföldrajz szerepe kiemelkedő. Az egykori főiskolai tanszékből kifejlődött intézetben a természetföldrajzi profil lassabban hozta meg az eredményeket.
Ugyanakkor ebben a körben is van legalább két olyan terület, amely már eredményeket tudott felmutatni. Az egyik a földtani kutatások, melyeket elsősorban a veszélyes (nukleáris)hulladékok elhelyezésével kapcsolatos igény hozott létre, a másik terület, a természeti-környezeti veszélyforrásokkal kapcsolatos vizsgálatok, amelynek köszönhetően a fiatal geomorfológus-nemzedék is kinevelődött.
Az oktatás és a kutatás terén is jó perspektívát kínál, hogy (szemben más magyar társintézményekkel) az elmúlt másfél évtized bátor fiatalítása egész sor tehetséges, fiatal geográfust hozott helyzetbe Pécsett. Az innovativitás, amely a képzési és a kutatási profil folyamatos megújítását eredményezte a pécsi földrajzi műhelyben az elmúlt években arra utal, hogy képesek lehetünk a jövőben is a gyorsan változó társadalmi igényekhez alkalmazkodni és súlyunkat megtartani, de akár tovább erősíteni is.
A PTE TTK hallgatói jelentkezéseinek átlagpontszáma és az országos rangsorok a természettudományos képzési területen 2009-ben
szakok átlagpontszám és az országos rangsor
biológia 332,2 pont és országos 4. hely
fizika 336,6 pont és országos 5. hely
földrajz 359,1 pont és országos 3. hely
kémia 339 pont és országos 4. hely
környezettudomány 242,7 pont és országos 7. hely
Forrás: www.felvi.hu
Szemben a hazai helyzettel, a nemzetközi rangsorunkról nincs objektív képünk. A személyes benyomásom az, hogy a pécsi műhely a főbb nemzetközi trendekkel egybevágóan alakította ki oktatási- kutatási profiljait. Sajátosságaiban sok tekintetben közelebb áll egyes nyugati műhelyekhez, mint a posztszocialista országoknak a vulgármarxista gazdaságföldrajz szemléletét csak részben meghaladó intézményeihez. A közép-, a nyugat- és a délkelet-európai egyetemek földrajzi intézeteivel kialakított szoros kooperációs szálak révén beágyzottsága a nemzetközi tudományosságba minimálisan megfelelő.
A Földrajzi Intézet helyzete a PTE Természettudományi Karán
A Földrajzi Intézet hallgatói létszáma jelentős, és a Bsc-rendszer bevezetése óta folyamatosan nőtt. Ami különösen kedvező, hogy ez nem jelenti egyben a hallgatói színvonal romlását. A felvételi pontszámok évről-évre kedvezőbben alakultak. A www.felvi.hu alapján 2009-ben országos összevetésben az Intézetbe felvettek átlagpontszáma is magas, nyolc képzőhelyből az ELTE után Pécsen és Debrecenben fej-fej mellett, vidéken a legmagasabb. A Karon belül, az egyes képzési területek közötti összevetésben nem kell szégyenkeznünk, a természettudományi szakterületen az országos rangsorban legelöl álltunk.
Úgy tűnik, hogy a képzési kínálatunk sokszínűsége és az Intézet szakmai hírneve kellő vonzerővel bír az átlagnál tehetségesebb, a földrajz iránt érdeklődő hallgatók körében. Ugyanakkor nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, van még lehetősége a fejlődésnek, a 359-es átlagpontszám nem tekinthető igazán magasnak.
4. VEZETŐI ELKÉPZELÉSEK, VEZETŐI PROGRAM ÉS A MOTIVÁCIÓ ISMERTETÉSE, RÖVID HELYZETÉRTÉKELÉS
Az igazgatói feladatkörben elsőrendű feladatomnak az Intézet tudományos presztízse további erősítését látom. Tartalmilag és a tudományos marketing terén is előrelépést látok szükségesnek, a megkezdett úton való továbbhaladással.
Helyzetfeltárás
Elemzésünkhöz olyan adatbázisokat kerestünk, melyek mindenki által könnyen elérhetőek, jól ellenőrizhetők. A felvi.hu, a doktori.hu, az OTDK eredmények voltak ilyenek, szempontjaink és adatértékelési szempontjaink az MTA és a MAB által használtak voltak. Munkánkban elsősorban a számadatokból kiolvasható tényekre támaszkodtunk, ami önmagában természetesen nem abszolutizálható, de hozzávetőleges képet rajzol Intézetünk jelentőségéről mind a tudományos munkásságnak az MTA által előírt mutatói, mind pedig az oktatási formáink iránt mutatkozó változó társadalmi igényt illetően.
A pécsi földrajzi műhely általános helyzete
Méretét, eredményességét, innovativitását tekintve a pécsi földrajzi műhely a magyarországi vezető műhelyek közé sorolható. Elsősorban a társadalomföldrajzi profilja erős: a népesség- és településföldrajz, a terület- és településfejlesztés, a politikai földrajz és geopolitika, a turizmusföldrajz szerepe kiemelkedő. Az egykori főiskolai tanszékből kifejlődött intézetben a természetföldrajzi profil lassabban hozta meg az eredményeket.
Ugyanakkor ebben a körben is van legalább két olyan terület, amely már eredményeket tudott felmutatni. Az egyik a földtani kutatások, melyeket elsősorban a veszélyes (nukleáris)hulladékok elhelyezésével kapcsolatos igény hozott létre, a másik terület, a természeti-környezeti veszélyforrásokkal kapcsolatos vizsgálatok, amelynek köszönhetően a fiatal geomorfológus-nemzedék is kinevelődött.
Az oktatás és a kutatás terén is jó perspektívát kínál, hogy (szemben más magyar társintézményekkel) az elmúlt másfél évtized bátor fiatalítása egész sor tehetséges, fiatal geográfust hozott helyzetbe Pécsett. Az innovativitás, amely a képzési és a kutatási profil folyamatos megújítását eredményezte a pécsi földrajzi műhelyben az elmúlt években arra utal, hogy képesek lehetünk a jövőben is a gyorsan változó társadalmi igényekhez alkalmazkodni és súlyunkat megtartani, de akár tovább erősíteni is.
A PTE TTK hallgatói jelentkezéseinek átlagpontszáma és az országos rangsorok a természettudományos képzési területen 2009-ben
szakok átlagpontszám és az országos rangsor
biológia 332,2 pont és országos 4. hely
fizika 336,6 pont és országos 5. hely
földrajz 359,1 pont és országos 3. hely
kémia 339 pont és országos 4. hely
környezettudomány 242,7 pont és országos 7. hely
Forrás: www.felvi.hu
Szemben a hazai helyzettel, a nemzetközi rangsorunkról nincs objektív képünk. A személyes benyomásom az, hogy a pécsi műhely a főbb nemzetközi trendekkel egybevágóan alakította ki oktatási- kutatási profiljait. Sajátosságaiban sok tekintetben közelebb áll egyes nyugati műhelyekhez, mint a posztszocialista országoknak a vulgármarxista gazdaságföldrajz szemléletét csak részben meghaladó intézményeihez. A közép-, a nyugat- és a délkelet-európai egyetemek földrajzi intézeteivel kialakított szoros kooperációs szálak révén beágyzottsága a nemzetközi tudományosságba minimálisan megfelelő.
A Földrajzi Intézet helyzete a PTE Természettudományi Karán
A Földrajzi Intézet hallgatói létszáma jelentős, és a Bsc-rendszer bevezetése óta folyamatosan nőtt. Ami különösen kedvező, hogy ez nem jelenti egyben a hallgatói színvonal romlását. A felvételi pontszámok évről-évre kedvezőbben alakultak. A www.felvi.hu alapján 2009-ben országos összevetésben az Intézetbe felvettek átlagpontszáma is magas, nyolc képzőhelyből az ELTE után Pécsen és Debrecenben fej-fej mellett, vidéken a legmagasabb. A Karon belül, az egyes képzési területek közötti összevetésben nem kell szégyenkeznünk, a természettudományi szakterületen az országos rangsorban legelöl álltunk.
Úgy tűnik, hogy a képzési kínálatunk sokszínűsége és az Intézet szakmai hírneve kellő vonzerővel bír az átlagnál tehetségesebb, a földrajz iránt érdeklődő hallgatók körében. Ugyanakkor nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, van még lehetősége a fejlődésnek, a 359-es átlagpontszám nem tekinthető igazán magasnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
